Ez egy szubjektív útleírás. Objektív tényekért lásd a Wikipédiát.

Mindenki szereti a csokit és mindenki szeret utazni. Lehet sima tejcsokit enni kilóra, és lehet egy finom, elegáns, omlós, zseniális ízkombinációjú Deluxe Gourmet bonbont élvezni. Vannak átlagos utazások. És vannak az atlanti szigetek, ezek közül is Madeira: az Atlanti-óceán legfinomabb Deluxe Gourmet bonbonja.

Kétszer látogattam meg a szigetet, másodszor Covid idején utaztunk, ezért kicsit zűrzavaros volt a tervezgetés a sok járatmódosítás miatt, de a szigeten ebből már semmit sem éreztünk. Jelen sorok írásakor a szigetre csak negatív PCR-teszttel lehet menni, illetve a reptéren ingyenesen elvégzik, aminek az eredményét a szálláson kell megvárni. A tesztelés gyors, fájdalommentes és szakszerű. Az eredmény is megvolt hat órán belül, minekutána belevetettük magunkat a sziget forgatagába.

Remélhetőleg a Covid-őrület is elmúlik egyszer, hagyjuk tehát az aktualitásokat, és lássuk az örökérvényű dolgokat.

Minden portugál utazás a lisszaboni Belém-toronnyal kezdődik, már vagy ötszáz éve. Mi is úgy kezdtük, lévén, hogy volt egy szabad esténk Lisszabonban. Este felkerestük a Tejo torkolatában álló Belém-tornyot, innen indultak régen a portugál hajósok a tengerre, az Azori-, Zöld-foki-szigetekre, Afrika partjai mentén egészen Indiáig és Japánig. Madeirára is innen indult Zarco kapitány, aki 1420-ban először pillantotta meg ezeket a szigeteket. Többes számban, mert Madeira nem egy sziget, hanem egy szigetcsoport, mely áll a főszigetből, Porto Santo- aranyhomokos strandú szigetéből és a Desertas három lakatlan szigetéből, amelyek jól láthatóak Funchalból.

Madeira valami fantasztikus kombinációja Norvégiának, Svájcnak, Új-Zélandnak és Portugáliának, de van benne egy pici Hawaii és egy csipetnyi Thaiföld. Pici helyen van itt minden, ami egy természetszerető utazót érdekelheti. Madeira rendkívül változatos. Van nagyvárosi nyüzsgés, és csendes levadák. Van szitáló eső és hideg köd az északi parton, és ugyanakkor süt a nap a délin. Hideg alatt plusz 15 fokot kell érteni. Lehet hegyet mászni és fürödni az óceánban. Egy dolgot nem lehet a szigeten: unatkozni. Tizenkét napig habzsoltuk Madeirát, és egyetlen percet sem unatkoztunk.

A víz: ahogy dél felé haladunk az Atlanti-óceánban, úgy lesznek a szigetek is egyre szárazabbak. Az Azori-szigeteken még nem probléma a víz. A Kanári-szigetek más eléggé szárazak, amelyik sziget nem emelkedik ki eléggé az óceánból, az sivatagos. A Zöld-foki szigeteken már csendes élet-halál harc folyik minden csepp vízért. Madeira a Kanári és az Azori-szigetek között félúton helyezkedik el, itt van víz, viszont nagyon meg kell becsülni. Sok más makaronéziai szigethez hasonlóan, a sziget északi oldala megakasztja a felhőket, a felhők feltorlódnak és lecsepegtetik terhüket. Ha nem is esik az eső, a fák/növények levelein lecsapódik elég víz ahhoz, hogy az északi oldal jól el legyen látva vízzel. A sziget tetején levő erdők, mint egy nagy szivacs, tárolják a vizet. A déli oldal viszont napfényes és száraz. És itt jön képbe az évszázadok alatt kiépített, zseniális mini -öntözőrendszer: a levadák.

A levadák: a levadák szállítják a vizet északról délre. A levadák teszik lehetővé a cukornád-, szőlő-, és legújabban a banán termesztését a szigeten: összegyűjtik az értékes vizet, és a domboldalban elvezetik a célnak megfelelő helyre. A levadák kvázi vízszintesen kanyarognak a domboldalban, ami, figyelembevéve a helyi domborzati formákat, egyáltalán nem kis teljesítmény. A pici csatornákat folyton karban kell tartani, ezért mindegyik mentén kanyarog egy kis ösvény. Ezek a kis ösvények teszik Madeirát túra-nagyhatalommá. A levadák mentén gyakorlatilag csak vízszintesen kell sétálni, így minimális erőfeszítéssel hajmeresztő helyekre lehet eljutni. Olyan helyekre, hogy bárhol máshol a világon hegymászó felszerelésre van szükség: itt csak egy vízszintes kis séta.

A vulkán: Madeira egy hatalmas vulkánnak a tenger fölé emelkedő része. Ennek megfelelően Madeirán ritka a lapos hely. A helyiek évszázados harcot vívnak a domborzattal, a meredek sziklafalakkal, az omlós vulkáni talajjal. Az utak kanyargósak, és hajmeresztő szögben haladnak dombra fel, dombról le. A régi időkben órákat kellett autózni a sziget egyik végétől a másikig, pedig a sziget mindössze 50 km hosszú és 25 km széles. A modern technológia megérkezésével utakat építettek a szigeten, ehhez sokszor át kellett fúrni a hegyeket. A levadák és az utak miatt az egész sziget tele van alagúttal, mint egy hatalmas darab sajt. Összesen kb 200 alagút van a szigeten. A sziget partjai mindenütt meredeken szakadnak bele az óceánba. Néhol a vízesések egyenesen az óceánba ömlenek. A legkevésbé meredek a főváros térsége, itt a legkevesebb a szakadék, és itt a leglankásabbak a domboldalak. Túlzás nélkül állítom: Funchal, az egyik leggyönyörűbb fekvésű város a világon, merészen fut fel a domboldalra, 1200 méteres magasságig. Ha a tengeri panorámát vesszük, Funchal az egyik legdemokratikusabb város a világon: itt majdnem mindenkinek tengerre néző, örökpanorámás háza van.

A túrák: Madeira szigete a túrázók paradicsoma. Elsősorban a levadák miatt. A levadák általában az északi babérerdőkből szállítják a vizet. A babérerdők az atlanti szigetek ősi, titkos erdei, itt sok helyen még teljesen érintetlenek. Természetszerető embernek hatalmas élmény egy ilyen erdőben gyalogolni. Itt nincs fagy, ennek megfelelően a babérerdők örökzöldek. A fák valóságos óriások: csavart, göcsörtös testükön mohák, zuzmók, páfrányok nőnek. Hatalmas ágaikról szakállzuzmók lengedeznek. Az utat a szerelemvirág széles levelei és óriási páfrányok szegélyezik. Mindenütt csepeg a víz, kisebb-nagyobb vízesések csorognak a levadákba. Itt nincs csupasz szikla, nincs kopár terület: az élet minden rendelkezésre álló üres teret elemi erővel tölt ki. Mint valami giccses kalandfilmben: karcsú vízesések zubognak kék vizű tavakba, a lagúna fürdésre csábít. A levadák mentén a babérerdőben túrázni röviden: életre szóló élmény.

A hegyek: a másik hatalmas madeira-élmény. Az óceánból kiemelkedve, hirtelen 1864 méterre törnek. Égbe nyúló csúcsok, pengeéles gerincek, meredek oldalak, ahol még talán soha nem járt ember. Az egyik legnagyszerűbb látvány a szigeten, ahogy az északon torlódó felhők lassan „átfolynak” a déli oldalra. Az időjárás folyton változik, ha most esik, egy óra múlva, lehet, hogy hétágra süt a nap. Gyakori a szivárvány.

Az óceán: a szigeten nem feltétlenül a strandolás az első szempont, hanem a természetjárás. Mindazonáltal a fürdést kedvelők se keseredjenek el: rengeteg helyen lehet csobbanni egyet. Vannak egyszerű, köves strandok. Aztán vannak természetes, finom fekete lávahomokos strandok. Vannak mesterséges strandok, melyekre a közeli Afrikából hoztak aranyló homokot. De a legnagyobb élmény a fürdést kedvelőknek a néhány lávamedence, amelybe becsapnak a hullámok. A leghíresebb ilyen lávamedence a sziget északkeleti részén Porto Monizban található, de mellette, Seixal-ban is van egy szép. Ha valaki fürdésnél több tengeri élményre vágyik, lehet hajókázni, van bálnales, katamarán-túra és a szomszédos Porto Santo szigetére is át lehet kompozni, ahol viszont igazi, széles, aranyhomokos strand vár rád.

Funchal: a sziget fővárosa is megér egy bekezdést, illetve egy-két napot, ha ott vagyunk. Nyilván nem egy világvárosra kell számítani, de a százezres város aranyos kis portugál városka. Az óvárosi rész, szűk utcákkal, hangulatos éttermekkel olyan igazi portugál/mediterrán hangulatot áraszt. A modern hotelnegyed széles tengerparti sétányait jacarandafák szegélyezik, ha valaki májusban látogat ide, gyönyörű lila virág-orgiában lehet része. Katedrálisa portugál Manuel-stílusban épült a hasonló nevű portugál király idején. A merész felvonóval Monte városkába lehet fellibegni, az itteni plébániatemplomban nyugszik az utolsó Habsburg-magyar király, IV Károly. Kihagyhatatlan a helyi fedett piac, ahol egzotikus gyümölcsöket lehet kóstolni, gyönyörű színes virágokban és kék azulejókban lehet gyönyörködni. Gyönyörű panorámák, egzotikus fák, mesés virágok és a mindig jelen levő óceán: mire vársz még? Indulni kell!