1. nap

A gyönyörű szerbiai tájakat magunk mögött hagyva, rövid technikai szüneteket beiktatva lépünk be Montenegróba. A Fekete-hegy országa nem csupán a kristálytiszta tengerpartot kedvelőknek ideális célpont, hanem a természetjárás, a festői alpesi környezet, valamint az autentikus balkáni gasztronómia szerelmesei számára egy igazi földi paradicsom.  

Plavi-tó: A Plavi-tó Montenegró legnagyobb gleccsertava, egyúttal a régió egyik legkülönlegesebb látványossága. Nevét valószerűtlenül kék színéről kapta, amelyben a környező hegyek zöldellő magaslatai tükörképként verődnek vissza a kifeszített víztükrön. A tó a montenegrói ökoturizmus egyik legnépszerűbb helyszíne, ideális helyszín egy esti romantikus sétához és tökéletes kiindulópont a hegyibiciklizéshez vagy egy nagyszerű túrához.

2. nap – Prokletije Nemzeti Park, Grbaja-völgy: rövid buszozással érjük el az égbetörő Karanfili (Szegfű) vonulat alatt található parkolót. Célunk Európa egyik legeldugottabb, legvadregényesebb magashegységének, az Albán-Alpoknak montenegrói kanyarulata. Panorámatúra a nemzeti parkban: a hatalmas katlanvölgyből, a Grbaja-völgyből vágunk neki túránknak, hogy megmásszuk az albán-montenegrói határon található 2057 méter magas Taljanka csúcsát. Először erdőségen át vezet a meglehetősen meredek ösvény, de kb. 1600 méteres magasságban, amikor kiérünk a fák árnyékából, értjük meg, hogy miért ez a legnépszerűbb útvonal a környéken: a völgy másik oldalán húzódó Karanfili vonulat égbetörő csúcsaira lehet rálátni, ennek sziklái elképesztő látványt nyújtanak. Innentől észre sem vesszük a fáradtságot, minden lépés káprázatos élmény, amit egy újabb követ. Útvonalunk a gerincen kacskaringózik, egyik oldalon égbetörő, fehér sziklatömbök, másikon füves hegyoldalak zöldellenek. Hamarosan felérünk a 2057 méter magas Taljanka csúcsára, ahol megpihenünk, és fotók sorát készítjük el, majd visszaindulunk lassú tempóban, kiélvezve a táj minden csodáját. Taljanka gyalogtúra: 6-8 óra, 13 km, 1030 méter szint fel és le, nehézsége 6.

3. nap – A montenegrói-albán határt átlépve egy nemrégiben aszfaltozott kiváló minőségű úton lépünk Albánia területére. A határvonalat követve lélegzetelállító tájakban – a mellettünk húzódó hegyekben és azok látványos vízeséseiben (Tarraca e Greçes) – gyönyörködünk. Aztán rákanyarodunk az elképesztő szerpentinre (Rrapsh Serpentine), amelynél meg is állunk egy rövid fotószünetre. Visszatérve a fekete hegyek országába, a Shkodra-tó lenyűgöző természeti környezetével ismerkedünk. A nemzeti park egy valóságos ornitológiai paradicsom – gémek, íbiszek, vöcskök, kárókatonák, vízityúkok stb. és a dalmát pelikánok ritka élőhelyének számít. A különleges élővilágát egy látványos hajókirándulás keretében ismerhetjük meg, de a langymeleg tóban való fürdőzés is garantáltan emlékezetes élmény lesz. Miután szárazföldet érünk, megebédelünk, majd a híres Pavlova Strana kilátópontról csodálkozunk rá a Crnojevića-folyó „prédikálószékes” kanyarulatára. Révülten figyelve a távolban magasodó hegyeket, ne csodálkozzunk azon, ha Sophia Loren kebleit is látni véljük. Innen már a Kotori-öböl felé vesszük az irányt, hogy a naplementét a lehető legszebb helyről, a Lovćen-hegy magaslati pontjáról fotózhatjuk le. Elfoglaljuk szállásunkat Kotorban. 

4. nap  – Reggeli után szabad program az UNESCO által is világörökségként megbecsült Kotorban. A piacon helyi ízek (sajt, sonka, kolbász, rakija, gyümölcsbor stb.) széles választékával találkozunk. Érdemes tenni egy sétát a városfalakon, vagy akár a kb. 1300 lépcsőt megmászva felkapaszkodni a Szent János erődhöz – a hihetetlen panoráma megéri a fáradtságot. Kotorból motorcsónakon jutunk el a Szirti Madonna-szigetre, az öböl számos festői települése között szelve szélsebesen a habokat. Megtekintjük a legendás, kék kupolás templomocska igen értékes múzeumát, melyben számos különleges, hajózással és tengerészekkel kapcsolatos kincset és relikviát találunk. Kikötünk Perast velencei hangulatú városkájában. Teszünk egy rövid sétát tengerészcsaládok többszáz éves palotáinak árnyékában, és miközben elnyalunk egy fagyit, megkeressük Ferenc József magyar király egyetlen megmaradt montenegrói mellszobrát. Ezt követően ismét csak a szárazföldi Montenegró felé vesszük az irányt, hogy felkeressük az ortodox világ egyik legfontosabb zarándokhelyét, a Szent Vasilije által alapított Ostrogi kolostort. A lélegzetelállító, szinte függőleges sziklafalba épített barlangtemplom a fizika törvényeit meghazudtolva, a hit és az elszántság erejével, hosszú évek megfeszített munkájának eredményeképpen került megépítésre. Alig hihető, hogy a 17. század derekén, az akkori technológiai adottságok mellett, sikerült ezt a különleges építészeti csodát megvalósítani. Az alapító, Szent Vasilije kitűnt emberszeretetével, hívei iránti odaadással és bölcs iránymutatásaival, így már életében szentként tisztelték. Sírjához ezrek és ezrek zarándokolnak nap mint nap, hogy gyógyulást nyerjenek betegségükre, vagy választ kapjanak életük nagy kérdéseire. Továbbutazunk a Durmitor NP turisztikai fővárosába, Žabljakba, ahol elfoglaljuk szállásunkat és megvacsorázunk.   

5. nap – Durmitor Nemzeti Park. A Montenegró északi részén található nemzeti park az UNESCO világörökség részét képezi az itt húzódó Tara-kanyonnal együtt, amely a világ második legmélyebb szurdokvölgyeként ismert. Területén, a nagy mértékű eljegesedésnek köszönhetően tizennyolc gleccsertó jött létre, a földtani erőknek köszönhetően pedig több mint negyven 2000 méter tengerszint feletti csúcs került a felszínre.

Hogy a világörökségi helyszínekből a Jóisten nagy marékkal hintett erre a földre, arra bizonyíték, hogy az UNESCO által szintén védetté nyilvánított nekropoliszokból itt, a Durmitorban található a legtöbb Montenegró területén. A stećakoknak nevezett faragott sírkövek egy középkori, misztikus, balkáni hitvilág őrzői, egy letűnt kornak állítanak emléket. Mai túránk kiindulópontja a Sedlo-nyereg. Innen vágunk neki a Durmitor Nemzeti Park legmagasabb, illetve Montenegró második legmagasabb csúcsának, a 2523 méter magas Bobotov Kuk meghódításának. Bár körös-körül fehérlő mészkősziklák borítják a látóhatárt, a zöldellő fű között színpompás virágok is útitársunknak szegődnek. Néhány helyen, ahová a nap sugarai ritkán vetődnek, itt-ott még hófoltokkal is találkozunk. Ahogy egyre feljebb kapaszkodunk, ritkul a növényzet, már csak néhány törpefenyő kerül utunkba. 2000 méter magasságban elénk tárulnak a kőzetlemezek gyűrődéseiből fakadó hullámok, amelyek az egész tájat oly festőivé varázsolják. Útközben néhány tengerszemet is útba ejtünk, melyek oldalából jéghideg forrásvíz fakad. Nyugodtan töltsük meg palackjainkat. A Zeleni Vir medencéjétől egy enyhén meredek kőrakáson keresztül iramodunk neki a csúcs meghódításának. Minél feljebb kerülünk, annál többet és szebbet látunk a köröttünk elterülő mészkőrengetegből. A közel 500 méteres szintkülönbséget kényelmes tempóban leküzdjük. A Bobotov Kuk 2523 méteres csúcsáról egészen elképesztő panoráma tárul elénk – szemünkkel pásztázva a messzi látóhatárt, az „alvó óriás” ráncaiban és a mészkőtenger lenyűgöző hullámaiban gyönyörködünk. Innen egy kellemes ösvényen térünk vissza a nyeregbe, és visszatérve a szállásunkra a szép teljesítmény utáni megérdemelt, jóleső érzéssel fogyasztjuk el kitűnő vacsoránkat.

Bobotov Kuk gyalogtúra: kb. 6 óra, 9-10 km, 760 méter fel és 920 m le, nehézsége 6.

6. nap – Ízletes reggelinket egy kiadós sétával mozogjuk le. A Durmitor Nemzeti Park legnagyobb gleccsertavánál barangolunk, amelynek éjsötét színe az őt körbe ölelő és szinte ráboruló fenyőerdők tükröződésének köszönhető. Innen is ered a neve: Fekete-tó (Crno jezero). Valójában nem is egy, hanem két medence található itt, amelyek a csapadékos időszakban egy tavat alkotnak, ilyenkor, nyáron azonban száraz lábbal kelhetünk át a kettő között. A festői tavat lesz időnk körbesétálni, a bátrabbak pedig meg is mártózhatnak a kellemesen hűvös vízében. Maradva a Durmitor Nemzeti Parkban, kalandjainkat a méltán híres Tara-kanyonban folytatjuk. Elképesztő élmény lesz raftingolni a sebesen rohanó, néhol tarajos hullámokat vető jéghideg hegyi folyóban. Többszáz éves tűlevelű erdők, vízesések, barlangok közelében, egyszóval páratlan természeti környezetben evezhetünk lefelé! Akinek ez nem lenne elég élmény, akár többszáz méter magasból, drótkötélpályán is átlibbenhet a Tara-kanyon tátongó mélysége felett. Tartalmas napunk végén immár Szerbiában esteledik ránk.

7. nap – Uvac Különleges Természeti Rezervátum: korai reggelinket követően a közeli Uvac-völgy felé vesszük az irányt. Az Uvac-kanyon sziklába vájt meandereit a Stari Vlah-Raška fennsík barlangokkal tarkított, hatalmas sziklafalai fogják közre. A 2008-ban Szerbia Hét Természeti Csodája kezdeményezésbe választott kanyont úgy is emlegetik, hogy a keselyűk vára, hiszen a fakó keselyűk legnagyobb európai populációja él itt. A vadregényes Uvac folyó kitartó munkával lélegzetelállító kanyont vágott a hatalmas mészkőmasszívumba. Barlangokkal tarkított, erdőséggel benőtt sziklafalak zuhannak mindkét oldalon a folyó smaragdszínű vizébe. Ezt a különleges világot a sziklafalak peremén húzódó, fantasztikus kilátópontokat felfűző ösvényen fedezzük fel. A táj mellett a sziklák közt fészkelő, hatalmas kitárt szárnyaikon sikló keselyűk látványa is lenyűgöző – nem csoda, hogy a tekintélyt parancsoló madarat a levegő urának hívják errefelé. A közel tíz kilogramm tömegű, akár 3 méter szárnyfesztávolságú fakó keselyű a napsütötte sziklákról felszálló meleg légáramlatokkal nagy magasságokba emelkedik. Miközben a felettünk köröző madarak szárnysusogását hallgatjuk, hagyjuk, hogy elvarázsoljon bennünket az alattunk meanderező folyó látványa.

Uvac gyalogtúra: 2,5 óra, 6 km, 230 méter fel és 350 m le, nehézsége 4.

A késő esti órákban érkezünk vissza Bpre.